Shellac, a természet ajándéka

Kevés olyan széles körben használt, alkalmazott alapanyagot ismerek, mint a shellac. Nem is hinnénk, hogy a mindennapjainkban hány helyen és hány különböző féle formában találkozhatunk vele. 

Ez a csodálatos anyag az élelmiszeripartól kezdve, a gyógyszeriparon át az ipari lakk gyártásáig mindenhol fontos szereppel bír.

A shellac egy természetes hőre lágyuló anyag, mely tulajdonsága alkalmassá teszi arra, hogy magában vagy töltőanyagokkal, együtt sajtolható anyagokban használják fel, és sajtolt árukat, például gombokat gyártsanak belőle, de hogy csak néhány felhasználási területet említsünk például csiszolóanyagoknak, pecsétviasznak, hajlakknak, süteménymáznak is összetevője lehet. 

Régebben finom agyaggal vagy más töltőanyaggal hanglemezek préselésére is használták, továbbá a hangszerkészítésnél is fontos szerepet játszik. Élelmiszeradalékként E 904 kóddal, mint mint fényező- és kenőanyagot, használják (pl. cukorkákhoz). Rengeteg gyógyszer alapanyaga. 

A shellac alkoholos oldatát bútorok, padlók és különféle fatárgyak festés előtti alapozására, lakkozására, ill. nitro-cellulóz alapú lakkok gyártásához használják. A sellakot korábban még az elektromos ipar is nagy mennyiségben használta, s ez a „spanyolviasz” (pecsétviasz) fő összetevője, a vonós hangszerek lakkja is.. Lúgos emulzióiból önfényű viaszokat, nemezkalapok keményítésére szolgáló anyagokat, ragasztókat és tömítőanyagokat állítanak elő. 

A shellac veszélytelen, mennyiségi korlátozás nélkül használható bevonó anyag például az édességeknél, csokoládénál, valamint méhviasszal (E901) keverve a gyümölcsöknél, a csokoládéval bevont kekszeknél és a kávénál is. 

Tulajdonképpen, ha most körbe néznénk magunk körül nagy valószínűséggel találnánk olyan használati tárgyat vagy terméket amihez biztos, hogy használtak shellac-ot. 

Történelmi szempontból a különböző gyantákat köztük a shellac-ot képlékenységük és fényük miatt már Kr. e. 1200 körül is használták Indiában. Miután a XVII. században Európába került a lakkfesték, majd a sellak, a lakkmézga az iparosodó európai országokban is fontos árucikk lett.

Na de mi fán terem a shellac? 

Hát igen bármilyen hihetetlen fán terem… Félretéve a tréfát korunk egyik legsokrétűbb anyagát bizonyos fafajtákon találhatjuk meg pontosabban elsősorban Kelet-Indiában, Thaiföldön honos, különféle fikusz-, kroton- és aleurites-féle növényeken és az ezeken élő  lakkpajzstetű faj (Laccifer lacca - magyarul indiai lakktetű, vagy forró égövi levéltetű) szimbiózisának terméke. 

Olyan növényeken él a mi kis tetűnk, melyek levelei tejszerű nedvet tartalmaznak. Ezek leveleit vonja be váladékával.

A sellak a lakktetű elgyantásodott váladéka. A lakktetűk váladéka költési időszakban kéregszerűen lepi el a növények ágait és leveleit. Ez a kéreg színanyagot (Laclac és Lac dye) és gyantaszerű masszát tartalmaz. A sellakot a nőstény lakktetű egész testfelületén kiválasztott vöröses színű, sűrű, gyantaszerű váladékából készítik. A lakktetű nedve vastagon borítja a táplálékul fogyasztott növények ágait, ezért sokáig úgy hitték, hogy nem a tetű váladékát, hanem a fa gyantáját gyűjtik. 

A perzsa-hindi eredetű lakk szó jelentése „százezer”, ami arra utal, hogy adott mennyiségű lakkmézga kiválasztásához tömérdek apró rovar szükséges.

Képzeljék csak el 1 kg sellak előállításához több százezer lakktetű váladékára van szükség. Ez elképesztő ! Mennyi de mennyi munka szükséges, hogy a végtermékhez jussunk.

Júniusban vagy novemberben a rovarokkal együtt gyűjtik be a fiatal hajtásokat, majd a felaprított ágakat meleg vízzel vagy nátrium-karbonát oldattal mossák. Az ágakról és levelekről lefejtett gyantát finomítják és feldolgozzák különböző formában. A feldolgozatlan (színezéket is tartalmazó) ágakat bot- vagy rúdlakknak nevezik. 

A színanyag kivonása után megmaradt gyantát felmelegítik, zsákokon keresztül préselik, és forró agyagedények falára kenik. A kihűlés után lepotyogó lapkák adják a sellak ismert formáját, melyet egyszerűen sellaknak, lapkás sellaknak nevezünk. 

Forró vízben feloldva, kendőkön átpréselve és szűrve, és kőlapon megformázva készítik, továbbá szálakká sodorva, vagy golyócskák formájában is kapható.

A lakkfestéktől elválasztott gyanta gyenge minőségű shellac. A kereskedelemben kapható shellac úgy készül, hogy ezt az anyagot megolvasztják, vásznon átszűrik, szétterítik, hűtik, és rétegesen leválasztják. 

A halvány narancssárga gyanta a legértékesebb, de természetesen különböző színű változatai léteznek.

Webáruházunkban shellac termékeink széles választékával várjuk vásárlóinkat, ahol többféle színben, akár viaszmentes változatban is, vagy felhasználásra kész formában is megrendelhetőek. http://nagart.hu/shellakk-mugyantak-egyeb-alapanyagok